1. Rész | az aratás

Nah,itt is az első rész. Remélem tetszik annak a nulla embernek aki eddig olvas már nagyon régóta őrlődök hogy kitegyem-e vagy sem, de végül úgydöntöttem kiteszem :))
Véleményeknek nagyon örülnék! :)

Felébredek. Arra gondolok amin elalalvás előtt gondolkodtam. Végülis, ha kiválasztanak nem vagyok nagyon reménytelen,mert edzettem, de azért nem szívesen mennék. Kikászálódok az ágyamból és az éjjeli szekrényemhez nyúlok,ahol a kabalámat tartom,egy felhasított kagyló egy bőrszíjjan lóg. Szép de egyszerű. Nem olyan mint a Kapitólium, ami harsány és értelmetlenül drága.
-Mags! Sietni kellene! - szól fel anya a szobámba síri hangon
-Anya nem kell aggódni! - kiabálok vissza. Nagyon nem kellene még az aggódása is.
Felrángatom magamra a hosszú tengerszín ruhámat ami állítólag nagyon jól illik a göndör,barnásvöröses hajamhoz. Biztos. Lerohanok és elindulok a térre. Futva. Mikor ahhoz az asztalhoz érek ahol megszúrják az ujjunkat meglátom az osztálytársaimat. Síri csendben lehajtott fejjel állnak.
-Következő! - hívja fel a figyelmet magára a békeőr
-Ó,elnézést! - nyújton oda a kezem.
-Mi a neved?
-Mags Flanagan.
-Következő! - int a kezével a tizenhat évesek felé,odaszaladok az osztálytársaimhoz és megkérdezem mi a bajuk
-Mi van ha kiválasztanak? - nyafog Atlanie, a szőke,kékszemű,alacsony lány aki mindig is félt az aratásokon.
-Nyajj,van annyi cetli abba a nyanvadt gömbben! - förmedek rájuk és odébbtrappolok. Hogy lehetnek ennyire pesszimisták?!
-Jónapot,Jónapot,Jónapot! - lép elő a 4. Körzet kísérője. Monica, a szokásosnál extravagánsabban néz ki,parókája és a műszempillája még hosszabb mint tavaly,és a fűzője minden szervét összenyomja, de olyan szinten hogy "szerencsétlen" alig tud beszélni. A ruhája maga szép lenne, egy egyszerű fekete térdigérő ruha. Csakhát az összhatás ront rajta.
-Boldog viadalt! És sose hagyjon el benneteket a remény! - mondja rémesen affektálva hozzá. Ez a 31. Éhezők viadala de a szlogen még mindig ugyan az...
-Hoztam egy csodálatos kisfilmet a csodálatos Kapitóliumból! - Csodálatos,az!
-Háború,borzalmas háború... - minden évben ugyan az a kisfilm...

***

-Válasszuk ki,melyik két bátor ifjú a szerencsés idén! - lép oda a lányok gömbjéhez,én akaratlanul is odakapok a nyakláncomhoz.
-Lisie See - affektálja -Hol bújkálsz? Gyere! - kinyújtom a nyakam hogy lássam ki az a szerencsétlen, és akkor meglátom hogy a 12 évesek sorsa megnyílik majd kilép Lisie,arcát könnyáztatta,gyűrött a  ruhája és félelemtől csillog a szeme. Hátrapillant,az anyukájára majd megáll és elkezd bőgni. A békeőrök elkezdik rángatni és én nem bírom tovább.
-Önként jelentkezem kiválasztottnak! - lépek ki a sorból és minden tekintet rám szegeződik.
-Csodálatos! - csak ezt a szót ismeri??? -Van egy önkéntesünk! Tapsoljuk meg! - nyújtja a kezét nekem Monica -Hogy hívnak?
-Mags Flanagan - a hangon nem ijedt, inkább száraz.
-Miért jelentkeztél önként? - kérdezi vigyorogva, most mondjam azt hogy megesett rajta a szívem? Kiröhögnek.
-Mert gondoltam nagyobb esélyem van győzni - hazudok
-Tapsoljuk meg Mags-et,megérdemli! - lép mellém, tapsvihar,rohadt kellemetlen.
-Most jönnek a fiúk! - tipeg a sarkatlan cipőjében a fiúk gömbjéhez.
-Percy Blue! - zengi mire előlép egy 18 éves,szőkehajú izomtorony. Hogy ez nem fél az hétszentség.
-Csodálatos! Fogjatok kezet! - odanyújtom a kezem, Percy egy lassú mozdulattal megragadja és megszorítja, de közben nem néz a szemembe.
-Hölgyeim és uraim! A 31.viadal, 4. körzetbeli kiválasztottai! Nagy tapsot nekik! - a tapsvihar nem marad el. A békeőrök betessékelnek minket egy-egy szobába ahol elbúcsúzhatunk szeretteinktől. Leülök,várom a szüleim,hogy mikor szidnak le,de mikor nyílik az ajtó nem ők lépnek be.
-Köszönöm! - borul a nyakamba egy hölgy. A kislány anyja.
-Szívesen (?) - motyogom
-Megmentetted a lányom életét! - sírja -Mivel köszönhetem meg?
-Ugyan - rázom a fejem -Nem kérek cserébe semmit. - mondom. A nő bólogat majd kimegy. Rá egy 5 percre megjelennek a szüleim
-Meghibbantál? - borulnak sírva a nyakamba -Mags! Mi értelme volt?
-Anya,apa. Nemtudom. - fakadnak ki a könnyeim. Most érzem csak a tettem súlyát. Ez az életembe is kerülhet!
-Kicsim! Minden adottságod megvan! Csak jegyezd meg! NEM szabad félned! - néz apám a szemembe én meg bólogatok
-Szeretlek titeket! - ölelem meg őket
-Mi is nagyon! 
-Lejárt az idő! - szól a békeőr és kitessékeli a szüleim
-Megtudod nyerni! - súgja anya én meg hevesen bólogatok de tudom hogy semmi esélyem. Legalább bennük tartom a lelket.
Várunk hátha jön még valaki, de senki. Miért is jönne más? Mást nem is fontos nekem. Még sosem éltem igazán,és már nem is fogok, ha megnyerem se mert akkor azzal a tudattal kell élnem hogy embert öltem, de ennek semmi esélye. Jó biztos fogok embert ölni ha a helyzet megkívánja.

-Gyerünk,irány a vonat! - taszít rajtam egyet ugyanaz a békeőr aki kiküldte anyámékat. Én szónélkül felállok és elindulok. A könnyeim már nem potyognak de azért látszik hogy sírtam. Ezt Percy is észre veszi
-A nagy Mags Flanagan aki csak úgy,kedvtelésből jelentezik a viadalra elpityogta magát? - gügyög,hogy lehet ilyen gyerekes egy 18 éves???
-Igen mert emberből vagyok! - mosolygok és előre megyek.
-Jaaj imádni fogjátok a Kapitóliumot,pompa mindenhol, csodás étkek,bőség,minden amire egy ember vágyik. - cincog Monic
-Ja, pár napig élvezhetjük majd kilöknek minket egy térbe hogy meggyilkoljuk egymást - motyogom az orrom alá
-Tessék? - vigyorogja
-Csak azt mondtam hogy csodálatos! - hazudom,nincs ínyemre ez sok hazudozás

***

-Csodálatos! Eszméletlen gyorsaság és meg sem érezni. Csodás! - áradozik de már a vonaton.
-Sziasztok! - lép be egy hosszú feketehajú,magas, 20 év körüli lány. 5 éve volt nyertes. -Én leszek a mentorotok! Cloe vagyok! - mondja
-Megtiszteltetés hölgyem! - tátom el a szám,ilyen közel állok egy nyerteshez. Annyi kérdésem lenne hozzá. Például hogy tudott megbírkózni azzal hogy embert ölt? Vagy hogy mennyit edzett a viadal előtt? De úgy döntök inkább magamban tartom őket.
-Ugyan! Nyugodtan tegeződhetünk! Na szóval ilyenkor gratulálnom kéne de nekem ez nagyon nincs ínyemre így csak annyit mondok minden tőlem telhetőt megteszek hogy idén a 4. körzet győzzön. Oké skacok? - néz a szemünkbe,először Percyébe majd az enyémbe. Mi meg bólintunk. -Csodálatos! - utánozza Monicot - menjetek a kabinotokba,szedjétek kicsit össze magatokat. A sírás nem szégyen oké? Én is sírtam!
-Ja majd biztos sírok! - röhög Percy és bevágja maga mögött az ajtót.
Rárogyok az ideiglenes ágyamra és elkezdem verni a fejemet. Miért vagyok ilyen ostoba? Miért nem hagytam hogy elvigyék a kislányt??? Annyi kisgyereket visznek el más körzetekből is de ott nincsenek ilyen idióták mint én.
Elbóbiskolok egy kicsit de hamar felriadok. Felállok és bemegyek a fürdőbe.
-Ez aztán a pazarlás! - nézek körbe. Nem is tudtam hogy egy vonatba lehet egy komplett welnesszalont beépíteni, de úgylátszik nekik sikerült. A csempe hófehér és csak úgy sziporkázik. A tusoló valami óriási. Vagy 100 funkció van rajta. 2 darab csap van bár nem értem minek mert a kabin egyszemélyes. Van egy óriási tükör ami befedi a szoba egyik felét. A lámpát be lehet úgy állítani hogy színes legyen a fénye, és ha úgyakarom csak benyomok egy gombot és egy pillanat alatt meleg lesz a helységben. Ledobom a ruhám és összefogom a nagy loboncom majd a nyaljáncomhoz nyúlok. Csak ez maradt nekem ami tartja bennem a lelket és nem vetem ki magam a vonat ablakán. Bár nagy a kísértés. Beállok a zuhany alá és benyomok egy véletlenszerű gombot. Valami levendula színű és illatú cucc jön rám a zuhanykabin falán található kis lyukakból majd egy kellemes hőmérsékletű,lágy vízsugár elkezdi lemosni rólam. Nekem csak állnom kell,tétlenül. Ezt utálom a legjobban. Ha csak tétlenül vagyok mint egy tárgy akkor jut elég idő az aggasztó dolgokra gondolni. Azért jártam el a edzésekre, hogy ne gondoljak az éhezésen,a Kapitóliumra,a viadalra meg egyéb dolgokra. Noha belegondolok ez mentette meg az életem,mert ha felkészületlenül csinálom ezt biztos kinyírnak. Kilépek a zuhanyból ès keresem a törőlközőt. Beletelik egy kicsi időbe mire rájövök hogy a falba lévő lyukak törölköző helyett vannak, mert meleg levegőt fújnak rám ha benyomok egy gombot. Kimegyek ès a szekrényhez megyek, találok benne egy fodros kék ujjatlan pólót és egy szűk fekete bőrszerű nadrágot, úgylátszik ebbe kell mennem vacsorázni.
Mire megtalálom az étkezőfülkét már mindenki bentvan, Monic,Percy ès
Cloe. Már esznek, de nem gyorsan csak csipegetve. Persze, Cleo már 15 éves kora óta nem éhezik,Percyiék meg a körzet gazdagabb részén éltek így nem kellett nélkülözniük. Soha.Nekem bezzeg, soha nem aludtam el telt hassal mindig éhes voltam,és magamnak kellett halászni mert a szüleim állandóan dolgoztak,egy halfeldolgozóban -ahol kábè a körzet fele dolgozik- a minimálbérért.
-Gyere ülj le ès vegyél bármiből! - szól Monic,megint másik paróka,smink és ruha. Gondolom látta hogy nagyon nagyot nyeltem ahogy megláttam azt a sok ételt. Azonnal leülök és ahoz nyúlok amiről tudom mi, lazac. Körübelül ez az egyetlen étel amit be tudok azonosítani a sok rózsaszín és kék cucc között. Aztán vizet töltök és Percy felnevet
-Nem tudnál egy kicsit élni és újakat kipróbálni? - én ezt a megszólalását szúrós szemekkel díjjazom,ezért inkább visszatér az ételéhez. Ha az egyáltalán étel.
-Azt jegyezzétek meg hogy éjszaka sose gyújtsatok tüzet, és ha tudjátok akkor csak szárat levelekből és száraz fából mert az nem füstöl annyira! - utasít minket Cleo
-Oké, de lehet felesleges a tanács, mi van ha valami hülye aréna lesz ahol nincs fa? - akadékoskodik Percy
-Ahol nincs fa, ott nem lesz hideg, legalábbis legtöbb esetben. - válaszol türelmesen
-Mennyi esély van arra hogy óceáni környezet lesz? - kérdezem félve
-Hát, nem sok de lehet szerencsétek van. Ha gyorsan túl akarnak lenni a viadalon akkor beleállítják a dobogókat a vízbe, mert akkor a kiválasztottak fele belehal az indításba. Ha már a dobogóknál tartunk, ne lépjetek le a rajtpisztoly elsülése előtt mert felrobbantok. - tanácsolja a mentorunk
-Mi? - kérdezzük szinkronba
-Hát, a 2. viadalon valaki tisztességtelen előnhöz akart jutni és leugrott a rajtpisztoly előtt. Akkor még nem voltak aknák,de mostmár vannak,így ezt meg ne próbáljátok. Hozzád beszélek Percy! - kacag Cloe
-Hé! - röhög Percy
-Már csak azt kellene megmondanotok miben vagytok a legjobbak. - emel a szájához egy falat nem tudom mit.
-Szigony és kés - vonja meg a vállát Percy
-Halászat,horogkészítés meg egy kicsit a szigonnyal is tudok bánni. - mondom és rájövök hogy mindenhez értek egy kicsit de olyan nagyon semmihez. Még egy aggasztó gondolat. Remek. Csak a vonat hirtelen fékezésére eszmélek fel.